Az ember folyamatosan változik. Néha akár egyik napról a másikra hirtelen, néha pedig folyamtában, több héten, akár hónapon keresztül ért ingerek, feladatok, nehézségek, örömök hatására bizony mi is más emberek leszünk. Remélhetően csak felfelé haladunk azon a láthatatlan létrán. Személyiségünk és vágyaink is változnak. Ezt már magamon is észrevettem többször. Fiatalon nagyon fontos volt a karrier, a ház, autó, és egyéb ilyen dolgok. Mindig azt gondoltam, hogy tökéletes karriert fogok befutni és lesz egy gyönyörű nagy házam és rengeteg pénzem. Vágytam is erre. Ma már jóval csendesebb vágyaim vannak, és jóval többet élvezem az élet szép oldalát, a természetet, a sétákat, a barátokat és még sorolhatnám.
Mindig is imádtam például a Balatont. Az egyik kedvenc helyem volt. Gyerekként sokat jártunk oda nyaralni, és hála a jó égnek volt szerencsém gyerekkoromban ott táborozni is egyet, mely azt gondolom, életem egyik legmeghatározóbb nyári élménye volt. Sok barátság kötődött ott, melyet sajnos a szétválás búcsúja el is szakított, de tudom, hogy szívünkben örök emlék és élmény marad.
Mindig is szerettem volna ezek miatt a Balcsinál egy nyaralót. Már el is terveztem merre, mekkorát, mekkora kerttel és sorolhatnám még az egyéb paramétereket. El is kezdtem rajta dolgozni és kőkeményen spórolni rá. Volt egy vágyam, egy tervem, amit meg szerettem volna valósítani, akár mindenáron is. Azóta azonban eltelt közel négy év, és már közel sem annyira fontos a nyaraló. Rájöttem, hogy nem az anyagi dolgok azok, melyek feltöltenek minket, amik szeretetet adnak, amik építeni és támogatni tudnak minket. Vannak ettől sokkal fontosabb dolgok, amelyek támogatni és segíteni is tudnak minket. Ma már megelégszem azzal, hogy a falon a dolgozószobámban ott lóg egy Balaton vászonkép. Visszahozza a régi gyerekkori élményeket, szép emlékeket, megtölti szívemet, és ha úgy tartja kedvünk vagy lehetőségünk, akkor kiveszünk egy apartmant a Balaton parton és eltöltünk ott egy hétvégét. Akár a családdal, akár a barátokkal együtt. Teljesen tökéletes anélkül is, hogy az enyém lenne. Sokkal visszafogottabban és csendesebben élek ma már, és ez a vágyaimra és jellemző.